Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álarcosbál

2014.04.25

- Szia, kislány! Hát te meg miért sírsz?

- Én csak… elvesztettem az árnyékomat.

- Nahát! Valóban?

- Igen. És most nem tudok játszani vele.

- Miért, mit játszottál?

- Árnyszínházast. Csináltam a kezemmel a falon mindenféle állatot.

- Ne búslakodj emiatt! Látod, nekem sincs árnyékom.

- Jé, tényleg! Te is elvesztetted?

- Azt se tudom, volt-e valaha egyáltalán.

- Az meg hogy lehet? És nem vagy magányos nélküle?

- Magányos? Ó, dehogy! Nézd csak, járnak itt mások is, akiknek nincs.

- Tényleg! Nahát, ezt eddig észre sem vettem. Ők is a farsangra mennek?

- Oda bizony! Mindenki valamilyen jelmezt keres magának.

- De nézd csak, milyen sok itt a doktor bácsis jelmez. Meg a mentő és a tűzoltó. Hogy sürögnek-forognak.

- Nincs semmi baj. Te is épp a farsangra igyekeztél, igaz?

- Igen. Otthon még tudtam csinálni kutyust, nyuszit, meg kakast is. Képzeld, volt neki csőre és taréja. De már nem tudok az árnyékom nélkül gyakorolni. Csak át akartam menni a zebrán… Aztán jött egy nagy fény, azóta nem tudok árnyszínházast játszani.

- Annyi baj legyen! Lehetsz még annyi minden más. Csak magadra öltesz egy másik jelmezt. Legyél az, ami még nem voltál! Bármi lehetsz! Öltözz annak, aminek csak szeretnél! Használd a fantáziád!

- De mit szólnak majd anyuék? Lehet, hogy úgy fel sem fognak ismerni.

- Ne aggódj emiatt! Az előadás végén úgyis mindenki leveszi az álarcot, akkor majd felismernek. Jó móka lesz, meglátod!

- És te minek öltöztél? Biztosan te is az álarcosbálra mész, ugye? Mik ezek a szárnyak és minek van az a fénylő karika a fejeden?

- Én leszek most az, aki segít neked átkelni az úton, hogy odaérj. Elkísérlek, hogy ismét megtaláld a saját árnyékod.

 

2014. 04. 25.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.