Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szinopszis

2009.07.06

A zenelejátszó igény szerint leállítható!     >>>>>

 

 

 A „Tünemény” című tudományos-fantasztikus regényt még 1997-ben kezdtem írni, és 2003 nyarán fejeztem be. Ez volt a legelső írás, amibe belekezdtem és ez egyúttal az első hosszabb lélegzetű írásom is. Azóta csiszolgattam rajta valamicskét, így valójában csak manapság nyerte el jelenlegi, remélhetőleg immár végleges formáját..

 Ez a regény egy körülbelül 500 000 karakter terjedelmű, tanulságos üzenetet hordozó tudományos-fantasztikus és utópisztikus mű. Mélyebb mondanivalókat és gondolatébresztő elemeket tartalmaz. Legfőképpen elgondolkodtató műnek szántam, amelyet fordulatos cselekményekkel, és egy kis romantikával színesítettem. Elbeszélő jellege miatt nem kifejezetten tartozik a manapság divatosnak számító, pergő lendületű „trendi” sci-fi kiadványok közé, hiszen a történet lényegét leginkább annak komoly üzenete adja.

 A regény cselekménye szövevényes időparadoxonra épül, a témája pedig többek között a globális mértékű környezetszennyezési kérdésre fekteti a fő hangsúlyt, amellyel meglehetősen borús képet fest bolygónk esetleges jövőjéről, valamint az általunk kevésbé megbecsült, ám roppant sérülékeny természet pusztulásáról. Nem titkolt célom ezzel a regénnyel első sorban a figyelem felkeltése volt a bennünket körülvevő világ fontosságát illetően. Mindezt pedig egy több szereplős tudományos-fantasztikus történetbe ágyazva, melyben nagy hangsúlyt fektettem a szereplők belső tulajdonságaira, a különféle nézetekből adódó véleménykülönbségekre, a kalandos utazások során esetlegesen felmerülő pszichológiai változásokra, és a különféle nézőpontokból szemlélt események leírására.

 Szándékomban állt olyan sci-fi regényt írni, amely valamilyen szinten egyedinek számíthat a mai tudományos-fantasztikus irodalom sokszínű palettáján, és tiszta szívből remélem, hogy talán - a magam kezdetleges eszközeivel - némiképp sikerült is megvalósítanom ezt a célkitűzésemet. *

Íme egy rövidke összegzés a regényről: 

 A világ legnagyobb repülőterén különös jelenségek zavarják meg a hétköznapok nyugalmát. Ismétlődő és kinyomozhatatlan eredetű áramkimaradások gátolják a munkát és a repülőtér biztonságos üzemeltetését. Az egész létesítményt kiürítik és lezárják a civilek elől, a hírre azonnal lecsap a média.

 Hamarosan ki is derül, hogy a rejtélyes jelenség okozója nem más, mint egy űrből érkező különös jelsorozat. A forrása meghatározhatatlan, és idegen természetű. Segítségül hívják a Királyi Csillagászt, akitől válaszokat várnak a kérdésekre. Az áramkimaradások egyre csak sűrűsödnek, a jel forrása kimutathatóan közeledik a Földhöz. Csatlakozik a társulathoz egy ufó-kutató is, aki előáll saját elméletével, miszerint az ismeretlen objektum pontosan ott, a repülőtéren fog földet érni. Méghozzá hamarosan.

 A jövevényt földközelből észlelik, látszólag éppen leszálláshoz készül. Aztán meg is jelenik, mire az emberek között nagy riadalom támad, és a reptéren kitör a pánik. Senki sem tudja, mi lehet ez: egy soha nem látott izzó, fényes plazmajelenség, amelyről nem lehet eldönteni, hogy csupán egy különös természeti anomáliáról van szó, mint például egy gömbvillám, vagy netán egy idegen eredetű, mesterséges objektum? Hívők szerint esetleg Isten megnyilvánulása…

 Négy vakmerő ember indul a dolog közelebbi kivizsgálására: a materialista világnézetű, idős csillagász és az ufó-kutató, akik között örökös ellentét áll fent; illetve egy fiatal, csinos légikisasszony és egy elektronikai szakember, akik időközben egymásba szeretnek majd, a kalandos utazásaik során. A titokzatos fényjelenség egyszer csak elnyeli a négy újdonsült kutatót, aztán ő maga is felszívódik, és nyomtalanul eltűnik a föld színéről.

 Szereplőink egy egészen más világba, egy különös közegbe csöppennek. Itt fel kell dolgozniuk a számukra teljesen idegen és szokatlan, addig soha át nem élt tapasztalatokat. Szembesülniük kell a súlytalansággal, a magánnyal, a klausztrofóbiával, és az úgynevezett "nagy semmi" megfogalmazhatatlan érzésével. Mind a négy főhős merőben új élményeken megy keresztül.

 A titokzatos földönkívüli plazmajelenség kidobja őket egy kihalt bolygó felszínén, amelyről aprólékos kutatás után, minden kétséget kizáróan kiderül, hogy az nem más, mint maga a Föld. Életnek nyoma sincs, minden kietlen és elsivatagosodott. A levegő szinte belélegezhetetlen, a nappali forróság elviselhetetlen, káros sugárzások bombázzák az ózonlyukakon keresztül a földfelszínt. A túlélőknek nélkülözhetetlen a hőkiegyenlítő szkafander viselete, oxigénpalackok segítségével nyerhetnek belégzésre alkalmas levegőt. Éjszakánként drasztikusan lehűl a bolygó levegőjének hőmérséklete, és hatalmas homokviharok dúlnak mindenfelé. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy kis idő leforgása alatt valahogy évszázadokat tettek meg előre az időben. Az apokaliptikus környezet magyarázatára több válasz is felvetődhet: globális felmelegedés, aszteroida becsapódás által okozott katasztrófa, vagy az emberi önpusztítás, az atomháború esélye, illetve felmerül egyfajta pusztító vírus lehetősége is.

 A főszereplők egy elhagyatott, romos városra bukkannak, alatta pedig a föld mélyén egy hipermodern óvóhelyet találnak, ahol bonyolult számítógépes rendszerek irányításával történő növénytermesztés és csíráztatás van folyamatban. Itt él már régóta egy hozzájuk hasonló "hajótörött". A házigazda egy emlékezetkiesésben szenvedő ex-asztronauta, akit szintén a rejtélyes plazmalény, a Tünemény hozott erre a világra. Ő viseli gondját a föld alatti, burjánzó élővilágnak, és ha kell, navigálja a kis csapatot.

 Felfedező útjaik során különös építményekre lelnek a városon kívüli sivatagban, melyeknek egy része feltételezhetően idegen eredetű és nem tudni, hogy pontosan mire is szolgál: egy kolosszális méretű, eget figyelő rádiócsillagászati obszervatórium, amelyet napelemek millióiból álló, fura kristályként tündöklő üvegpiramisok vesznek körül.

 A "Nagy Szem" antennáját megjavítják, és rádióüzenetet küldenek vele a csillagokba. A Tünemény, amelyet egyesek nagyon ritka természeti jelenségnek, vagy ufónak vélnek, mások pedig egyenesen egyfajta isteni lényt látnak benne, újból felbukkan. Holografikus víziókat idéz elő, majd az ufó-kutató megkísérli az eggyéválást vele. Tettét siker koronázza. A tudós és társai megpróbálják feltérképezni és megfejteni az üvegpiramisok titkát. Az expedíció közben az öreg csillagász elhalálozik. Nem sokkal ezután a néhai tudós teste a koporsójával együtt rejtélyes körülmények között egyszerűen eltűnik az óvóhelyről.

 A történések alatt egyes szereplőkben gondolkodásbeli változások mennek végbe, szerelem szövődik a fiatalok között, viták alakulnak ki, és barátságok kötődnek. Emberi érzésekről, érzelmekről, lélektani jelenségekről, megható emlékképekről is szó esik különféle nézőpontokból.

 Az öreg csillagászt rövid időre feléleszti a titokzatos, villámokkal csapkodó energialény, mégpedig egy idegen, új világban. Ez szinte maga az éden. Itt találkozhat a túlélőkkel, a leszármazottakkal, és a réges-rég halottnak hitt kis unokájával, aki a történet folyamata alatt nagy változásokat idéz elő szigorúan materiális szemléletében. Hárman a kihalt világban maradnak, és megpróbálják a lehetetlent: újból kicsíráztatják az életet - a föld alatti óvóhely úgynevezett „techno-biológiai” rendszere segítségével -, hogy a Föld megint élettel teli és emberek által lakható, levegője pedig ismét belélegezhető legyen.

 A regényben felbukkan a "Noé bárkája" és az "Ádám-Éva" analógia is, modern köntösbe bújtatva. Az édeni új világról végül kiderül, hogy az nem más, mint a Föld jövője.

 A történet téridő utazásokra, csavaros időparadoxonokra épül, de mindemellett bővelkedik tudományos, kalandos és romantikus elemekben is. Fantasztikus vonulata pedig megpróbálja a mára már elfeledőben lévő és a boltok polcairól mostanság hiányzó klasszikus science-fiction nyomdokait követni. Sőt, a regény egyes elemeivel, illetve a sorai között elrejtett utópisztikus és fájóan tanulságos üzenetével néha már túl is mutat a hagyományos értelemben vett, eddig megszokott tudományos-fantasztikus irodalom határain.

 A kéziratot volt szerencsém nemrégiben Nemere István részére is eljuttatni, aki elolvasás után pozitívan értékelte és kedvező véleménnyel volt róla! :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.