Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tünemény - 0. fejezet - Előjáték

2009.01.22

A zenelejátszó igény szerint leállítható!     >>>>> 

 

 

0. fejezet

 

 

Előjáték

  

 

 

Az életet adó Föld csodálatos égitestként keringett a Naprendszerben. Hű kísérőjével már hosszú-hosszú idők óta járták a maguk zavartalan pályájukat a központi csillagunk körül. A felszínen évmilliók alatt kifejlődő biológiai életformák által könnyedén belélegezhető, tiszta, oxigéndús légkörével gyémántként ragyogott a sötétlő űr végtelenjében. Kéklő óceánjaival, hullámzó tengereivel, vándorló fehér fellegeivel, zöldellő növényvilágával, és a burjánzó életet támogató ökoszisztémájával mindenképpen egyedinek számított és már távolról kitűnt a többi átlagos bolygó közül. Ez a bolygó egy kicsit valóban más volt, mint közeli szomszédai. Hiszen csak itt volt ismeretes az értelmes élet kialakulása. Ez volt az Emberiség bölcsője és megszámlálhatatlan életforma otthona.

A világ korszakokon át, amióta csak ember létezett a Földön, folyamatos fejlődésen ment keresztül. Bár korántsem biztos, hogy mindenhol megfelelőképpen, és mindig csak a legjobb irányban történtek ezek a bizonyos korszakalkotó változások. Az élet már javában zajlott az összes szükséges – és kevésbé örvendetes - velejárójával együtt. Az emberi civilizáció technikai fejlődése természetszerűen nem csak pozitív, hanem negatív változásokat is hordozott magában. A szükséges rossz elkerülhetetlennek tűnt, de talán mégis kiküszöbölhető lett volna egy kis figyelmességgel, melyet elsősorban a saját anyabolygónk iránt tanúsíthattunk volna.

Az országok egyre többet és többet költöttek fegyverkezésre. Ez sajnos szinte már fontosabbnak látszott a legtöbb államban, mint az egészségügy fejlesztése, vagy bármely más hasznos dolog előtérbe helyezése. Egyes nemzetközi nézeteltérések a diplomácia elégtelensége, illetve nem megfelelő hatékonysága miatt rendre elmérgesedtek, így az érintett földrészeken élő emberek számára a hőn áhított béke csak hiú vágyálom maradt. Ezért aztán a Föld népei egymással szemben tanúsított megfelelő tolerancia híján képtelenek voltak az összefogásra, és képtelenek voltak egyetértésben, hatékonyan közreműködni a Kék Bolygó megmentése érdekében. 

Ugyanígy a háttérbe szorult az egyik legkényesebb téma, a már régóta hányatott sorsú környezetvédelem kérdése is. Hát persze, hiszen ebben nem volt akkora üzlet, mint bármi másban. Nem rejlettek benne egyéni érdekeknek kedvező, nagy anyagi haszonnal járó előnyök. De hát már nagyon régóta erről szólt a politika.

Senki sem tervezett előre hosszú távon, pláne nem több generációra nézve. A hatalommal rendelkező emberek legtöbbje sajnos nem tekintett néhány évtizeddel előre a jövőbe, hogy mi lesz majd a tulajdon leszármazottaikkal azután, amikor majd elérkeznek arra a pontra, hogy végképp kifogynak a Föld energiatartalékai. Nem igazán törődtek azzal sem, hogy milyen levegőt lélegeznek majd be az eljövendő nemzedékek. Pedig tényleg nagy szükség lett volna rá, hogy az arra illetékes vezető beosztású személyek, és nagy hatalmú politikusok komolyan vegyék azt a bizonyos égető fontosságú környezetszennyezési problémát, amely már csaknem világméretű kataklizmával fenyegette az egész emberiséget, és egyre nagyobb veszélyeket rejtett magában a bolygónk jövőjét illetően.

Az egész glóbuszt érintő légszennyezés lassan elképesztő méreteket kezdett ölteni. Az oktalan erdőirtások következtében vészesen csökkent a Föld tüdejét szimbolizáló esőerdő területe is, amelynek hatására egyre kevesebb friss oxigén jutott a légkörbe. Ezért aztán nehézkesebbé kezdett válni a globális regeneráció is. Olykor-olykor kísérleti atomrobbantások zavarták meg és borították fel a bolygó kiegyensúlyozott bioszféráját és évmilliókon át tartó nyugodt életét. Az emberiség nem kímélt semmit sem az úgynevezett fejlődés érdekében. Az a bizonyos fejlődés pedig már régen nem a megszokott medrében folyt. És a lehető legrosszabb irányba vette az útját.

A technika és az ember közös kooperációja egyre veszélyesebbé kezdett válni, nem csupán a közvetlen környezetére, és az egész bolygóra, hanem már egyáltalán az emberi létre nézve is. A modernizáció káros következményei miatt eleinte még alig észrevehetően, ám a későbbiekben egyre látványosabban megkezdődött a leépülés. Közeledett a vég. Lassan ugyan, de egyértelműen közeledett… Az élet fennmaradása volt a tét, még ha ez sajnos sokakban nem is tudatosult igazán.

Időközben már a hatalomszerzés és az anyagi előnyök megteremtése lett a legfőbb cél. Szerte a nagyvilágban mindig lehetett hallani különböző összecsapásokról, melyek temérdek áldozatot követeltek. Nem volt megállás. Mindig volt valami ok, valami kifogás. De ha véletlenül mégsem, akkor az ember keresett magának valamit... Ez a tulajdonság sajnos már ősidők óta benne volt a természetében.

A technikai fejlődés és a meglódult népességgyarapodás szerte a világon különféle problémákat idézett elő. A planéta kiapadhatatlannak hitt energiaforrásai és nyersanyagkészletei már jó ideje kimerülőben voltak. Az ember élősködő módjára szipolyozta ki mindenféle szempontból a saját szülőbolygóját, melynek a létezését köszönhette, és amelyet állítólag annyira szeretett. És ezt még csak észre sem vette. Vagy egyszerűen csak nem akart róla tudomást venni. Ezzel pedig minden jel szerint a saját vesztébe rohant. Így közeledett tehát alig észrevehetően, alattomosan a világvége, és így hajszolta magát öntudatlanul az emberiség szépen lassan a kipusztulás felé.

A természet a saját, egyénileg kifejlesztett védekező mechanizmusával reagált a baljóslatú jelekre. Megkezdte nagyszabású, globális vírusirtó programját a Föld felszínén elburjánzó, rohamosan szaporodó, kártékony élősködők ellen. Olykor az egész világon körülsöprő mutálódott vírus- és gyilkos baktériumtenyészet szedte könyörtelenül emberi áldozatait, és ritkította a népességet saját tudása és lehetőségei szerint.

Sajnálatos módon már-már megszokott dolognak számított, ha a hírekben környezeti katasztrófákról, árvizekről, földrengésekről, vagy a világszerte időnként egy-egy nagyvárosban bekövetkező, órákon át tartó, jelentős területekre kiterjedő áramkimaradásokról esett szó.

Autók millióinak kipufogói, és a gyárak ég felé magasodó kéményei megállás nélkül ontották magukból a füstöt és a mérges gázokat, míg helyenként már szinte belélegezhetetlenné vált a levegő. A szmog egyre nagyobb terület fölött takarta el a Napot. A füstök, a gázok és a szennyezett por kíméletlenül törtek a magas légkör felé és hamarosan ki is váltották maradandó kártékony, pusztító, romboló hatásukat, melyek nem azonnal, hanem majd évek vagy évtizedek múlva fejtik ki nemkívánatos eredményüket a felszínen is. A földgolyót védő ózonpajzs egyre csak vékonyodott és időnként táguló lyukak, terebélyesedő sebhelyek keletkeztek rajta, ami veszélyeztette az alatta élő lények egészségét. És ezek a sorra képződő ózonlyukak valahogy sohasem tudtak teljesen begyógyulni.

Az évről-évre erősödő üvegházhatás rendkívül nagy próbatétel volt minden élőlény számára. Az érzékenyebbeket, vagy a gyengébb és kevésbé ellenálló szervezeteket mind megviselte, sőt, egyre több áldozatot követelt. Ráadásul a melegebb nyári időszakokban egyre inkább bővült az az időtartam, amikor egyáltalán nem volt tanácsos megfelelő minőségű uv-szűrővel ellátott napszemüveg és az egészségügyileg előírt faktorszámú védőkrémek nélkül az erős napfényben tartózkodni. Ez a folyamatosan súlyosbodó helyzet pedig cseppet sem volt szívderítő.

A Föld számtalan sebtől vérzett már. Szinte sírt fájdalmában, zokogott kínjában, szenvedett az őt ért évezredes sérelmektől, az ember gyarlóságaitól, és az okozott pusztításoktól. Ám a rajta élő értelmes, gondolkodó lények vak szemeikkel nem látták közelgő végzetét és süket füleikkel nem hallották meg a Mindenséget is átható segélykiáltását.

Azért megesik néhanapján, hogy a legnagyobb bajban, amikor valahogy minden a legrosszabb úton halad, és szinte már egy halvány reménysugár sincs a gyógyulásra, valaki vagy valami közbejön, és mégis segítő kezet nyújt. Néha viszont épp ellenkezőleg történik, és akkor pedig bizony összecsapnak a hullámok a fejünk felett. 

 

 

 

  

***********

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.